Legfontosabb kutatási területe a magyarországi zenetörténet, amely nem csak a magyar zenét foglalja magában, hanem olyan, magyar területen működött külföldi zenészek muzsikáját is, mint amilyen például Joseph és Michael Haydn, Wenzel Pichl, Alessandro Scarlatti, vagy Karl Ditters von Dittersdorf. Célja a méltatlanul elfelejtett különlegességek újrafelfedezése, bemutatása az elmúlt évszázadok zeneirodalmából, témájukban ehhez kapcsolódnak lemezei, koncertjei is: pl. A verbunkos születése; A magyarországi ferences rend zenéje; A pécsi dóm zenéje, Pozsony zenei emlékei, Esterházy Pál: Harmonia Caelestis; Antonio Caldara: Szent István, Magyarország első királya, a Bodajki Kegyhely zenei gyűjteménye.

A Budapesti Kamaraoperával (melynek vezetését is átvette) kevés szereplős kisoperákat és nagyobb lélegzetű produkciókat egyaránt irányít állandó karmesteri minőségében, pl. Monteverdi összes színpadi műve; Händel, Haydn, Mozart, Pergolesi, Galuppi. Telemann, Gluck operái. A Gödöllői Királyi Kastély Barokk Színházának rendszeresen visszatérő vendége. Nevéhez fűződik a Magyar Állami Operaházban Vivaldi: Farnace c. operájának és Mozart: L’oca del Cairo c. vígoperájának bemutatása.

Az utóbbi években több könyve is megjelent különböző kiadóknál, valamennyi CD-melléklettel együtt (pl. Borívóknak való; Gyógyító Szentek; A pécsi Dóm kincsei). 1975 és 2001 között a szombathelyi Zeneművészeti Szakközépiskola tanáraként működött. Művészi tevékenységéért 1991-ben Liszt-díjjal, 2001-ben Hungaroton-díjjal tüntették ki, 2022-ben Magyar Érdemrend Lovagkeresztje, 2023-ban Érdemes Művész kitüntetést kapott.